ismertető 

December 7. és július 31. a vattacukorról szól Amerikában, legalábbis az örök gyerekek körében, ezeken a napokon tartják ugyanis a National Cotton Candy Day-t, azaz a Nemzeti Vattacukor Napot. Igaz a téli szezonban bolti változattal kell beérniük az ünneplőknek, kivéve az igazán elvetemülteket, akik házi vattacukor készítő gépet tartanak otthon! A vattacukrot az 1900-as évek óta fogyasztják kicsik és nagyok egyaránt, s meglepő módon a készítésére szolgáló gép feltalálói között fogorvos is volt! Hazánkban ugyan nem hódolunk ilyen tisztelettel a nálunk is népszerű édességnek, most a National Cotton Candy Day alkalmából nézzük, hogyan is jutottunk el a dobozba zárt vattacukorig!

A vattacukrot senkinek sem kell bemutatni: történetének száz éve alatt a világ minden részén a karneválok, fesztiválok, vásárok, strandok és a cirkuszi nyüzsgés egyik szokásos eledelévé vált a felhő formájú színes cukor. Az amerikai közönség az 1904-es louisianai világkiállításon kóstolhatta első formájában a vattacukrot, s azonnal nagy sikert aratott a rendezvény alkalmából „fairy floss”-nak keresztelt finomság (az esemény angol elnevezése Word’s Fair, a floss pedig az állagára utal: pihe, pehely). Amit még biztosan állíthatunk, hogy a világkiállításon is bemutatott, az elkészítésére szolgáló vattacukor gépet 1987-ben alkotta meg Nashville-ben egy érdekes páros: a feltaláló vénájú fogorvos William James Morrison és a cukrász John C. Wharton és az eseményen a 25centbe kerülő papírdobozban árult találmányukból 68655 darabot adtak el. Gyakran kiemelik, hogy ez milyen kiemelkedő teljesítmény, figyelembe véve, hogy az ára a kiállítás belépőjének felével volt egyenlő. Arról azonban már eltérnek a vélemények, hova is vezethető vissza a vattacukor története.

Az biztos, hogy a vattacukor elődjének az olvasztással előállított „spun sugar”-t tartják, amit talán forgatott vagy fonott cukorként fordíthatunk, de tulajdonképpen egy csurgatott cukorról van szó. Amikor a vattacukor eredetét keressük, akkor ennek a cukornak az első használatát szeretnénk feltárni. Egyes források egészen az 1400-as évekig vezetik ezt vissza, amikor Olaszországban népszerű desszertnek számított a felolvasztott, majd kusza hálós gombolyag formában megszilárdult cukor. Általában azonban a 18. század közepét szokták említeni, amikor az európai és az amerikai mester cukrászok körében szintén használatban volt ez a cukorfajta különleges édességeket díszítésére, például a húsvéti dekoráció részeként fészek formában. Hozzá szokták azonban tenni, hogy ekkor még csak a kiváltságosok kóstolhatták, ugyanis költségesnek és munkaigényesnek számított előállítani, a cukrot fel kellett olvasztani, majd hosszas munkával szálakká önteni.

Mikortól beszélhetünk azonban a mai formájában ismert vattacukorról? Az amerikai ételek és italok szótára (The Dictionary of American Food and Drink) szerint egy cirkuszi csemegeárus, Thomas Patton kínálta az első vattacukrot a közönségnek 1900-ban a Ringling Brothers cirkuszában, aki villájával a forró cukorszirupból hosszú fonalakat formálva puha gombolyagot csinált. Patton zsenialitását ugyan senki sem kérdőjelezi meg, azt azonban cáfolják a szakértők, hogy az általa készített édesség lenne az első vattacukor. Akárhogy is volt, Patton még mindig a régi, bonyolult eljárást alkalmazta, ezt változtatta meg a gépesítés, amihez még egy amerikai fogorvost lehet kötni, Josef Delarose Lascaux-t, aki szintén készített vattacukrot, amit állítólag rendelőjében árult, azonban szerkezetét nem szabadalmaztatta, így Morrison és Wharton találmányától számíthatjuk a vattacukor történetét.

Az elektromos szerkezet jutatta tehát el a tömegekhez eme édesség élvezetét, ami a korábbiakhoz képest sokkal gyorsabban, nagyobb mennyiségben volt képes előállítani a vattacukrot és természetesen nem igényelt akkora tudást sem. A gép újítása a centrifuga volt, ami az olvadó cukorszemeket az edény falához repítette. Az első masinát azonban még tökéletesíteni kellett, hogy a ma kapható szerkezetekig eljussunk, közben a hagyományosan, az árusok által helyben készített és kézbe adott vattacukor mellett, így jelentek a meg különböző alternatívák is. Az 1970-es években fejlesztették ki a vattacukor automatát, ami ugyanúgy csinálja a vattacukrot, ahogyan a kávéautomata a kávét, több cég pedig otthon használható mini készülékeket kínál, de akár az édességboltokban is vehetünk átlátszó műanyag dobozba csomagolt vattacukrot.

A vattacukor ezekkel az újításokkal kikerül megszokott közegéből, egyre kevésbé kötődik azokhoz az izgalmas, nyüzsgő rendezvényekhez, ahol eredetileg megismerkedhetett vele a közönség, s van abban valami szomorú, ahogyan a polcokon várják a bezárt vattacukor felhők, hogy megvásárolják őket. A vattacukor árusok pedig próbálják izgalmasabbá tenni portékájukat, ami nemcsak az extrém ízek kifejlesztésében nyilvánul meg, hanem abban az új hóbortban is, ami megteremtette a ledes pálcákra készített világító vattacukrot, Japánban pedig színes mesefigurás csomagolásban árulják!



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s